Nagybánhegyes
Nagybánhegyes Békés megye déli részén helyezkedik el. A község különleges arculatát a jó, illetve a szerencsés talajviszonyok adják. Vasútja nincs. Megközelíthető műúton Magyarbánhegyes felől, valamint a Mezőkovácsházát és Kaszapert összekötő úton. A településen 1592 lakos él.
A falu elrendezése hasonlít azokhoz a községekhez, amelyek a XIX. század első felében alakultak, bár az írásos adatok azt bizonyítják, hogy Bánhegyesse néven már a XV. században is lakott volt. Nevét Maróthy János bántól kapta, a hegyes szó pedig rétet, kaszálót jelent. Oklelevekben találkozhatunk a Bán-hegyese elnevezéssel. Az 1552-es törökdúlás mindent elpusztított, szétszórta és tönkretette a lakosságot. A XVII. századig az egész környék lakatlan pusztaság volt.
Bánhegyes újraalakulása 1832-re tehető, ami a nagylaki telepeseknek köszönhető. Akkor a bérlők 120 fős települést hoztak létre, és főként külterjes szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak. A lakosok főként szlovákok voltak, később érkeztek melléjük magyar, román és német családok. 1850 körül több tótajkú család érkezett Tótkomlósról, Orosházáról, innen kapta a falu a Tótbánhegyes elnevezést. A nagy előtagot 1910-ben nyerte el a falu ugyanis a népszámláláskor 5205 főt számláltak. Abban az időben a földterületek fele nagybirtokosok kezében összpontosult. Legtöbben helyben dolgoztak, mint béresek, de 600-700-an szezonális munkára az ország minden részébe eljártak. A ki- és betelepítéssel 1947-ben a falu szlovák lakosságának 80 százaléka az akkori Csehszlovákiába települt. Helyükre az ottani magyarok jöttek, főleg Vágfarkasd és Negyed községekből. Lassan bár, de bekapcsolódtak a község életébe. Főleg a kultúra, a műkedvelő előadások hozták közelebb egymáshoz az eltérő szokású és más nyelven beszélő embereket.
A község 1950-ig Csanád megyéhez tartozott, azóta Békés megye része.
A Zalka Máté Termelőszövetkezet 1949-ben alakult 84 hold területtel, majd a hatvanas évek elején, a nagy téeszesítéskor jött létre az Aranykalász és Kossuth Termelőszövetkezet. A három TSZ 1975-ben egyesült Zalka Máté néven. A rendszerváltásig a lakosság 98 százaléka dolgozott a szövetkezetben, 1200 taggal. A téesz megépítette a modern tejüzemet, melynek termékei nemcsak az országban, hanem külföldön is ismertté váltak. Például a híres Túró Rudi termék, vagy a kézzel gyártott paranyica sajtféleség. Az átalakulások után a szövetkezet helyét a Bánhegyes-Agro Kft. vette át. A tejüzem, a tulajdonváltásokat követően, jelenleg a debreceni Nutricia Termelőház Rt.-hez tartozik.
A hetvenes évek intenzív falu-átalakító munkájával utcák egész során döntötték le a régi patinájú parasztházakat, és folyamatos építkezésekkel érkezett a falu el a mai állapotáig. A községnek általános iskolája és óvodája van. Sajnos az érintett korosztályok száma erősen megfogyatkozott. Egyre nehezebb fenntartani a kis létszámú csoportokat, osztályokat. Az intézmény szlovák nemzetiségi nyelvet oktat, mellette németet és angolt tanulhatnak a diákok.
A Petőfi Sándor Művelődési Ház 1962 óta működik, s azóta a kulturális élet legfőbb színtere. A ház különböző kluboknak ad helyet. A művelődési házban működik a községi könyvtár, melynek könyvállománya 12 ezer kötet könyv. Nagybánhegyes az elsők között kapott a térségben gázt, telefont, modern óvodát, termálfürdőt, orvosi rendelőt. Minden út burkolt, portalanított járda épült valamennyi utcában. A vízvezeték-hálózat is kiépítésre került, a vezetékesvíz-bekötések folyamatosak. A szennyvízelvezetés megoldása több év óta első helyen szerepel a községi tervekben.
Elérhetőségek:
Cím: 5668, Kossuth u. 64.
Telefon: 68/426-000
Polgármester: Jancsó Ottó
Jegyző: Tímár Istvánné
Email: nagybanhegyes@mezokabel.hu
Honlap: http://www.nagybanhegyes.hu/